ÜLŐIDEG 

Az ülőideg a gerincoszlop ágyéki szakaszánál kezdődik (derék), keresztül halad a fenéken, a combokon és a lábakon, és egészen a lábfejig húzódik le. A fájdalom, amit ezen a területen érzek, lebénít engem. Az is lehetséges, hogy a fájdalom erősebb az egyik lábamban, mint a másikban. Ebben az esetben anyagi, pénzügyi aggodalmaim vannak. Ha a jobb lábam érintett, akkor talán attól félek, hogy nem lesz elég pénzem, hogy nem tudok a rám váró feladataimmal, felelősségeimmel megbirkózni, szembenézni. Ha a fájdalom a bal lábamat érinti, akkor a pénzhiányom csak még intenzívebbé teszi azt az érzést, hogy nem tudok mindent megadni azok számára, akiket szeretek. Attól félek, hogy így az irántam érzett szeretetük csökken majd. Illúziókban élek, azt gondolom, hogy nagyon spirituális beállítottságú vagyok, és nem érdekelnek az anyagi dolgok, javak (egyfajta álszentség). Azonban a pénztelenségtől való félelem ott van bennem, és nagyon idegessé, szorongóvá tesz. Nagyon keményen dolgozom, nagy felelősségeim vannak, és minden erőfeszítésem ellenére mégis adódnak anyagi gondjaim. A testem megmerevedik: úgy érzem, csapdába kerültem. Állandóan megkérdőjelezem saját magamat. Mi az, amit nem csinálok jól? Vajon rendelkezem a megfelelő ismerettel és tehetséggel ahhoz, hogy megbirkózzak egy új helyzettel? A bizonytalanságom miatt fellázadok, haragszom az életemre. Emiatt kisebbségi érzés

alakul ki bennem. Az is lehet, hogy nem vagyok hajlandó egy embernek vagy egy helyzetnek behódolni. Az agresszivitás alattomosan hatalmába kerít, és érződik a másokkal való kommunikációmban. Jobban teszem, ha megnyugtatom az idegeimet, mivel ebben a percben úgy érzem, hogy szétrobbanok. Itt és most tudatára ébredek a belső zavarodottságomnak, a fájdalmamnak (lelki és testi fájdalmaimról egyaránt szó van) az életem irányát vagy irányait illetően. Ez a fájdalom gyakran ahhoz kapcsolódó csökönyösségemből adódik, hogy régi, elavult gondolatokhoz ragaszkodom, ahelyett, hogy nyitnék a változások, és az újdonságok felé. Ez gyakori a terhes nőknél, akik belső zavart és aggodalmakat élnek át az általuk vett új iránnyal (terhesség) kapcsolatosan: különféle kétségek, félelmek, aggodalmak jöhetnek felszínre bennük. Nem kell magamat elítélnem, hanem olyannak kell elfogadnom, amilyen vagyok. Elfogadom  ,hogy biztonságom forrása bennem, és nem az általam birtokolt javakban található meg. Elengedek dolgokat, és bízom az Univerzumban, hiszen bőséget nyújt mindenkinek minden szempontból: testi, mentális, spirituális téren. Elfogadom , hogy rugalmasságra van szükségem, felfedezem a valódi gazdagságot, azt, amelyik bennem lakozik. Egy emberi lény értékét a lelki nagyságán keresztül lehet lemérni. Tudomásul veszem a határaimat, tudatára ébredek a félelmeimnek, és feldolgozom azokat. Elhatározom, hogy előre haladok az életben, hagyom, hogy biztonságban vezessenek azért, hogy jobb legyen nekem.

 

Zsuzsanna Szabó